Az osztozkodás
A könnyelműen
elszalasztott lehetőségek
szépen gondozott,
temetőkertje odabent,
nem bírsz tőle elég
messzire kerülni,
cipeled inkább magaddal
egyik bérháztól a másikig,
mint egy kintornás,
akit a gangról ledobált
aprópénz sem érdekel már,
csak hadd üvöltse be
minél több visszhangos
odúba mérgező dalát,
hiszen a döglött idő
barna húsát rágjuk
mindannyian, és elhisszük,
hogy amit lenyeltünk,
az már a miénk,
pedig még csak ezután jön
az osztozkodás.