Arról, hogy mi jó

Márton Simon

          Czeszlaw Milosz-nak

A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.

Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.

Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.

Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.

A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.

A sirályok éjszakánként a hidak felett.

Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.

Nézni, ahogy mások horgásznak.

A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.

Életedben először venni le valakiről a pólót.

A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.

Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.

Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek. A régi híradók.

A kocsiból elsőként látni meg a tengert.

Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.

A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.

Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,

mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,

a kelő napban felragyog.

 

On Good Things

Translated by Timea Balogh

          For Czesław Miłosz

Winter Saturday mornings, when we don’t have anything to do.

Simple, matte, heavy porcelains.

A comfortable chair. The putting on of a necklace.

The snow in the silver antique ashtray on the windowsill.

Liberating, incessant laughter that lasts for minutes at a time.

The seagulls flying above the bridges at night.

When you don’t think you have a lighter, but then you find one in your pocket.

Watching other people fish.

Pears. Currants. The quiet of agave.

Taking someone’s shirt off for the first time in your life.

The dead streets at Christmastime. A good cup of coffee.

The trace of a brushstroke on a five-hundred-year-old painting. Knowing anything by heart.

Traveling alone on an empty bus. Old action films. Old newscasts.

Being the first one in the car to spot the ocean.

Looking up at the North Star. Making the bed. Waking up hungry.

The naivety of centuries-old lexicons. When you’d rather walk home.

When this park, in which I suffocate at night

like a lost bug in a dead girl soldier’s lung,

lights up from the rising sun.

 

about the author